Egy élet állomásai

Az emberi életutat több pszichológiai megközelítés is szakaszokra osztotta. Ha csak az ismertebbeket vesszük alapul, eszünkbe juthat Freud pszichoszexuális vagy Erikson pszichoszociális fejlődési modellje. Rajtuk kívül azonban számos szakember alkotott modellt a témában. Ismerkedjünk most meg a hazánkban kevésbé ismert Daniel Levinson elképzelésével.

Levinson több szempontot vesz figyelembe elméletében, így például a biológiai és a lelki tényezők mellett a szociális tényezőkre, illetve a normatív és a váratlan hatásokra is figyelmet szentel.

Megközelítése szerint az egyén életében 4 nyugalmi szakasz és 3 változási időszak van.

Ezek az átmeneti időszakok a hétköznapi szóhasználatban sokszor negatív jelzőket kapnak (pl. kapunyitási pánik, életközépi válság), azonban Levinson szerint a pozitív változás, a fejlődés lehetőségét is magukban rejtik.

Elmélete szerint az első nyugalmi szakasz 22 éves korig tart, és a felnőttkorra készülődésről szól. Ebben a szakaszban számos biológiai változás megy végbe az egyén életében, amit természetesen a mentális érés folyamatai is követnek.

A következő szakaszba, a korai felnőttkorban lépést azonban megelőzi egy változás, az úgynevezett kapunyitási időszak. A fiatalnak ekkor friss végzettséggel a kezében kell helytállni különböző élethelyzetekben: egzisztenciálisan, érzelmileg, és fizikailag is le kell válnia eredeti családjáról, valamint párkapcsolatot kell kialakítania és fenntartania.

Ha sikerül megküzdeni ezekkel a kihívásokkal, nyugodtabb évek következnek, egészen 45 éves korig, amikor újabb változási szakasz megy végbe. Az egyén ugyanis ekkor szembesül vele, hogy körülbelül az élete derekán jár. Ez a felismerés számos kérdést vet fel, akár addig félresöpört álmok és vágyak kerülhetnek előtérbe, melyek kielégületlensége hiányt okozhat. Ezt az időszakot hétköznapi szóhasználattal élve életközépi válságnak nevezzük.

Természetesen ez az átmeneti időszak is magában hordozza a fejlődés lehetőségét, és támogathatja egy aktív, a céljainknak szentelt középső felnőttkori szakasz kialakítását.

A harmadik nagy változás a hatvanas évek elején következik be, és átmenetet képez a késői felnőttkor nyugodt évei felé. Csakúgy, mint az életközépi időszakban, itt is a számetés, a múlandósággal való szembesülés dominál, melynek eredményeként egy elégedetlen időskor vagy egy tartalmas örökséget továbbadó életszakasz is következhet.

Forrás:  D. Levinson et al: The Season of Man’s Life. Alfred A. Knopf, New York, 1978.; E. Mullet – M. Girard: Developmental and Cognitive Points of View on Forgiveness. In: M. E. McCullogh – K. Pargament – C. Thoresen (Eds.): Forgiveness. The Guilford Press, London, 2000.