Egy útkereső gyakran kapja a következő jó tanácsokat: „Éld igazán az életed!”, „Egyszerűen csak add önmagad!”, vagy éppen „Találd meg önmagad és kövesd az álmaidat!”

Ezek a lelkesítő mondatok igazán erősek tudnak lenni, de nem feltétlenül a pozitív értelemben 🙂 Ha egyébként is elakadtunk egy ponton és nem tiszta, hogy merrefelé szeretnénk elindulni, akkor ezek a kérdések leginkább ijesztően hatnak. Hiszen azt sem tudom, mit akarok, akkor mégis hogyan legyek önmagam? Egyáltalán létezik ilyen, hogy a magam útját járom?

Valóban csak rajtam múlik mindez?

Egyáltalán nem biztos.

Gondoljunk csak bele! Egy elit egyetemen képződött, értelmiségi fiatal mit vár magtól? Valószínűleg a teljesítményére fog fókuszálni, hiszen az elmúlt években folyton az alapján mérlegelték, hogy miben magaslik ki. Tehát az egyetemi élet arra nevelte, hogy a teljesítmény összefügg a megerősítésekkel, dicséretekkel, ezen keresztül pedig hatással van az ő jóllétére és önértékelésére. Így könnyen belátható, hogy ez a fiatal az útján elakadva arra próbálja magát ösztönözni, hogy lépjen előre a ranglétrán, keressen egy remek ösztöndíj lehetőséget, aztán érjen el egy vezetői pozíciót. Vagyis számára az „igazi” élet elkerülhetetlenül is összefügg a státusz kérdésével.

Minden társas közeg, ahol az életünk során hosszabb-rövidebb időt eltöltünk (pl. a család, egy hitközösség, az iskola), ellát minket egyfajta útravalóval. Mi az, amit illik, mi az, amit nem, milyen életet érdemes élni, és mi az, amit jobb, ha kerülünk. Ezekkel a tanácsokkal a siker receptjét próbálják átadni nekünk.

Azonban a boldogság, a fejlődés, a kiteljesedés receptje a legtöbb kultúrában elmarad. Ritkán beszélünk azokról az értékekről, melyek egy „jobb én” kialakulását segítik elő. És még ritkább az, hogy ezeket az értékeket (pl. önzetlenség, alázat, figyelmesség) összekapcsoljuk a sikeres élet fogalmával.

Természetesen egyik oldal sem elhanyagolható. A boldoguláshoz ismernünk kell az alapvető társas normákat és a kultúra értékrendjét is. Az arányokra azonban érdemes figyelemmel lenni!

Egy kutatás ugyanis arra világított rá, hogy a hétköznapi életünkben központi helyet betöltő értékek (stabil jövedelem, előrelépés, státusz) elérése mindössze rövid távú elégedettséget hoz. Kicsit örülünk, megállunk, elfogadjuk a bókokat, azonban hosszú távon nem ez tesz minket boldoggá. Sokkal nagyobb hatással van ránk az önzetlenség, a könyörület, vagy az empátia megélése.

Tehát miért is ne, kövesd a céljaidat! De ne feledkezz meg róla, hogy az „igazi” boldoguláshoz ennél több kell 🙂

A cikk a következő írás alapján készült: psychologytoday com/blog/feeling-it 201712/the-key-becoming-the-most-wonderful-version-yourself