A kiégés szindróma mára mindenki számára ismert fogalom, azonban még így is hajlamosak vagyunk elbagatellizálni a jelentőségét. A kiégés ugyanis nem egyszerű fáradtság vagy munkahelyi nehézség, hanem olyan állapot, ami igazoltan negatív hatást gyakorol az egészségünkre, a társas kapcsolatainkra, és a teljesítményünkre is.
Honnan vehetem észre, ha kiégtem?
A kiégés tüneteit három nagy csoportba sorolhatjuk.
Az első jellemző tünet az érzelmi kimerültség. A kiégés áldozatai sokszor számolnak be üresség érzéséről, amit főleg a túlzó teljesítményelvárások generálnak.
A tünetek második csoportja a társas kapcsolatokban mutatkozik meg. A kiégett személyek hajlamosak eltávolodni kollégáiktól, nehezen vagy nem szívesen kapcsolódnak hozzájuk, cinikusak és ellenségesek lehetnek.
A harmadik tünetcsoport a teljesítményhez köthető. Az érintettek gyakran élik meg, hogy erőfeszítéseik hiábavalók, nincsenek hatással az elvégzett feladatok sikerességére, egyszóval tehetetlenek. Ennek hatására a frusztráció egyre csak nő, így egyre nehezebbé válik számukra a (lelki) feltöltődés.
A következőkben olvashatsz ami segíthet beazonosítani, hogy érintett vagy-e. Pontozd a kérdéseket 1-től 4-ig, ahol a számok jelentése: 1 – soha; 2 -ritkán; 3 – gyakran; 4 – mindig.
- Milyen gyakran érzed reggelente, hogy túl fáradt vagy, és nincs energiád munkába menni?
- Milyen gyakran élsz át fizikai kimerültséget?
- Milyen gyakran tapasztalsz koncentrációs nehézségeket?
- Milyen gyakran érzed, hogy érzelmileg távolságot tartasz a munkatársaid vagy az ügyfeleid felé, és képtelen vagy érzékelni az igényeiket?
Ha kevesebb, mint 10 pontot értél el, akkor jelenleg nincs okod aggódni, viszont a megelőzésre nyugodtan fordíthatsz időt 🙂 Ha a pontszámod 10-12 közé esik, akkor vélhetően a kiégés közelében jársz, így érdemes fontolóra venned a következő rész javaslatait. Ha 13 és 16 pont közé esett az eredményed, akkor nagy valószínűséggel érintett vagy a kiégésben, és érdemes szakértői segítséget kérned.
A kiégés megelőzése és kezelése
Természetesen a kiégés ritkán alakul ki egyik napról a másikra. Ahhoz, hogy a fenti folyamat végbe menjen, tartós stresszhatást kell átélnie a személynek. Emellett növeli a kockázatot a társas támasz hiánya, valamint a fejletlen megküzdési mechanizmusok.
Éppen ezért a kiégés megelőzése és kezelése során az alábbi területekre érdemes fókuszálni:
- a stressz csökkentése: történhet hatékonyabb munkaszervezéssel, időgazdálkodási módszerek megtanulásával, munkahelyi folyamatok optimalizálásával,
- a társas kapcsolatok erősítése: a társas támogatás fontos érzelmi töltetet ad, ezért az eltávolodás helyett érdemes inkább közeledni a kollégák felé, és közösen megoldást keresni a kialakult helyzetekre; történhet a szociális készségek fejlesztésével vagy az asszertív kommunikáció gyakorlásával
- az egyéni erőforrások növelése: fontos lépés megerősíteni az érintett személyt, hogy pozitív énképpel és magas énhatékonysággal rendelkezzen, ez történhet a kognitív átkeretezés módszerével, hála-naplózással, énerősítő gyakorlatokkal.