Ha láttad a LEGO filmet, biztos számtalan álmatlan éjszakát okozott neked az ott “felcsendülő” dal. Ugye rémlik, ahogy magas hangon éneklik a kis sárga figurák, hogy “minden szupi-szupeeeer!” 😀 Körülbelül ezzel az élménnyel lehetne röviden összefoglalni a pozitív gondolkodás árnyoldalát.
Félreértés ne essék, nem vitatom az optimizmus erejét. Sőt, ez az egyik legfontosabb faktora a rezilienciának, vagyis a rugalmas lelki ellenállóképességnek! Valóban szuper, ha képesek vagyunk pozitívan a jövőbe tekinteni, de nem zárhatjuk ki az összes többi érzelmet az életünkből. A negatívumok mellőzése, elnyomása ugyanúgy probléma, mintha a bánatunkba feledkeznénk bele és nem látnánk meg az értékes dolgokat a napjainkban.
A toxikus pozitivitás gyakorlatilag a boldogság és más pozitív érzések túláltalánosítása nem hatékony módon. Ez a folyamat az autentikus emberi érzelmi élmény tagadását, minimalizálását és érvénytelenítését eredményezi.
A pozitivitás túlhangsúlyozása mindössze maszkolni képes az aktuális (negatív) érzelmeket. Sem az érzés kiváltó okát, sem a felmerülő szükségletet nem válaszolja meg (pl. ha unatkozom, ingerekre van szükségem; ha szomorú vagyok, a sírás egy adekvát érzelemkezelési forma).
Emellett a toxikus pozitivitás egy torz elvárást is jelent önmagunk felé: ha egész nap csak a “jó” hatásokat és a pozitív történéseket figyeljük, akkor a normál emberi létezés és élményvilág nagy része fölött szemet hunyunk.
Miből ismerheted fel?
- maszkolja a valódi érzelmeit
- megpróbálja csak elfogadni az érzéseit
- bűntudatot érez az érzelmei miatt
- minimalizálja mások érzéseit
- perspektívát és megoldást próbál másoknak nyújtan iaz együttérzés helyett
- szégyent él át ha negatív érzelmet fejez ki
- félrelöki az érzelmeit az “ez van és kész” kiejelntéssel
Mi a gond a toxikus pozitivitással?
- eltávolít a saját érzelmi világodtól
- nehezíti a kapcsolódást másokhoz
- ha nem vagy jól, bűntudatot generál
- kívülállónak érezheted magad (“mindenki boldog, biztos velem van a baj”)
- észrevétlenül vagy feszült és ez testi tüneteket okozhat (pl. fejfájás, hátfájás, alvásproblémák, magas vérnyomás, gyomorpanaszok, stb.)
- a negatív érzelmek összekapcsolódhatnak a szégyennel (takargatnivaló), ezért egyre nehezebben fejezed ki őket és előfordulhat, hogy nem kérsz időben segítséget
Ez a meglepően hosszú lista nem pusztán a józan paraszti észre támaszkodik, hanem számos kutatást végeztek a témában, melyek mind azt igazolják, hogy az elnyomott érzelmek ugyanúgy kifejtik ránk a hatásukat, így a látszat-pozitivitás nem jelent valódi megoldást a problémákra.
Az egyik ilyen kutatási helyzetben két csoportra osztották az alanyokat. Mindkét csoportnak több érzelmileg megterhelő, felkavaró videó jelenetet kellett megnézniük, azonban ezek kifejezésére más-más instrukciót kaptak. Az egyik csoport tagjait arra kérték, hogy videónézés közben hagyják, hogy érzelmeik megjelenjenek, míg a másik csoportnak azt mondták, hogy nézzék meg a filmeket, és tegyenek úgy, mintha semmi sem zavarná őket.
Azok a résztvevők, akik elfojtották érzelmeiket (úgy viselkedtek, mintha semmi sem zavarta volna őket), szignifikánsan magasabb fiziológiai izgalmat tapasztaltak (emelkedett a vérnyomásuk és a pulzusuk, izzadt a tenyerük) (Gross és Levenson, 1997). Ez bizonyítja, hogy bár az érzelmeiket elnyomó személyek hűvösnek és nyugodtnak tűnhettek, de belül elindult bennük a stressz-reakció!
Mit tehetsz ellene?
A toxikus pozitivitás gyakorlatilag egy szűrő, amelyen keresztül csak egy bizonyos spektrumát látod az életednek. Ha szeretnél változtatni ezen a hozzáálláson, első lépésként próbáld meg szélesíteni ezt a skálát: engedd be a kevésbé intenzív vagy egyenesen negatív érzelmeket is.
- Naplózd az érzelmeidet! Naponta többször szánj néhány percet arra, hogy megfigyeled és leírod az aktuális érzelmeidet.
- Próbálj a jelenben lenni és megélni az adott pillanatot!
- A külső visszajelzések helyett figyelj a saját belső rezdüléseidre, beleértve a testi változásokat is.