Ismerős az az érzés, amikor egyszer csak elönt a hideg verejték, miközben az arcod kipirul és te kétségbeesetten próbálsz összezsugorodni vagy legalábbis láthatatlanná válni?
Ha hevesen bólogattál olvasás közben, akkor valószínűleg már te is szégyellted magad 🙂
Például gyerekként, amikor az egész osztály előtt derült ki, hogy az ötödik feladat helyett te az egész ötödik oldalt megcsináltad… vagy kamaszként, a tested változásai kapcsán… esetleg az első munkahelyeden, amikor nem ismerted fel a főnöködet… Így vagy úgy, a szégyen egy bizonyos mértékben mindannyiunk életének része, hiszen hibázni emberi dolog.
Ugyanakkor szemben a bűntudattal, mely gyakran szinonimaként jelenik meg a köznyelvben, a szégyent nem az elhibázott helyzetre, nem másokra, hanem önmagunkra vonatkoztatjuk. Lássuk egy példán keresztül, hogy mit is jelent ez!
Szituáció: Elfelejtettem átvenni a barátnőm szülinapjára a tortát.
- verzió:
A helyzetre vonatkoztatott érzés: Bűntudatom van.
Narratíva: Sajnálom, amiért a barátnőm nem kapja meg időben a tortát.
A következő lépés: Igyekszem jóvá tenni a dolgot, ezért felhívom a cukrászdát, hátha van valamilyen megoldás.
2. verzió:
A helyzetre vonatkoztatott érzés: Szégyellem magam.
Narratíva: Úgy érzem, egy rossz barát vagyok. Senki más nem lehet olyan szerencsétlen, mint én. Nem is érdemlem meg, hogy szeressenek és barátkozzanak velem.
A következő lépés: Az egész bulin visszahúzódok és megpróbálok elrejtőzni.
Most akkor mi is a szégyen – barát vagy ellenség?
Természetesen a szégyen sem eredendően rossz és egy-egy alkalom még nem jár drasztikus következményekkel az önbecsülésre. Sőt, a szégyenérzet segít, hogy betartsuk a szabályokat és társadalmi elvárásokat. Viszont ha úgy érzed, hogy az esetek nagy részében a reális helyzetértékelés helyett önmagad ostorozásába kezdesz, valószínűleg téged is érint a krónikus szégyen jelensége.
A krónikus szégyen gyakorlatilag egy olyan belsővé tett hiedelmet jelent, mely szerint eredendően hibásak és értéktelenek vagyunk.
Az a személy, aki ettől szenved
- nem érzi szerethetőnek magát
- állandó megfelelési kényszer kínozza
- behódol mások vélt vagy valódi igényeinek
- nehezen dönt és nem áll ki magáért.
Emellett legtöbbször megfigyelhető, hogy félelemteli kötődési mintát alakított ki gyermekkorában. Vagyis “megtanulta”, hogy ő maga nem elég jó és másokban sem lehet bízni.
Hogyan alakul ki a krónikus szégyen?
A krónikus szégyennel élő felnőttek nagy része gyerekként nem kapott kellő elfogadást és érzelmi tükrözést. Pl. egy függő szülő józanabb pillanatában lehet kedves és törődő, de könnyen válhat a következő percben agresszívvá és követelőzővé. Egy ilyen gyermek számtalan olyan helyzetbe kerül, ahol két narratíva közül választhat: a világ kaotikus és kiszámíthatatlan vagy ő hibázott valamiben. Jellemzően egy gyerek ez utóbbi mellett dönt, hiszen még mindig sokkal biztonságosabb elfogadni azt, hogy ő maga nem elég jó, mint azt, hogy a világ ijesztő és kiismerhetetlen. Megtanulja belsővé tenni a szégyent.
Az érzelmileg elérhetetlen szülő mellett egyéb tényezők is szerepet játszhatnak a kialakulásában, például
- a genetika (pl mentális betegségek a családban növelik a kockázatot)
- a társadalom (a kritikus, megbélyegző környezet hatására minden apró tettnek nagy jelentősége van, büntetéssel jár a hibázás)
- a teljesítményorientált kultúra (ki kell érdemelni a szeretetet)
- bárminemű különbözőség, ami alapján ki lehet lógni a sorból (pl. tanulási zavar, kisebbségi csoporthoz tartozás)
- vagy a poszttraumás stressz szindróma
Akárhonann is ered, a szégyen képes megváltoztatni azt, hogy hogyan látod önmagad.
Leértékel, hibáztat, elzár másoktól, így a a “gyógyító” kapcsolódás lehetőségétől is megfoszt.
Hosszú távon a krónikus szégyen számtalan negatív következménnyel jár, többek között:
- Rontja az önértékelésed
- Zárkózottá és magányossá tehet
- A szégyen hatására agresszív és kritikus lehetsz másokkal szemben
- Elhiteti veled, hogy értéktelen vagy, amit akár a felsőbbrendűség álcájával is megpróbálhatsz palástolni (vékony bőrű nárcisztikus)
- Fizikai tünetekhez vezethet
- Hozzájárulhat a depresszió és a szorongás kialakulásához
- Az alacsony önértékelés és az üresség érzését hozhatja magával
- Bizalmatlanná tesz másokkal szemben
- A szégyen miatt nehezebben kérsz segítséget, mert félsz, hogy elítélnek
- Önmagad védelmében megpróbálsz tökéletes lenni (túlkompenzálás), túlvállalod magad és nem adsz teret az alapvető szükségleteidnek
- Szívesebben hódolsz be másoknak a konfliktus felvállalása helyett
- Növeli a függőségek kialakulásának veszélyét (pl. alkohol, kábítószer, szex, stb.)
- Másokkal szemben is elutasítóvá tehet
- Gyakran társul túlságosan szigorú, önsanyargató működéssel (pl. extrém diéta, munkamánia)
Hogyan léphetsz ki a szégyen árnyékából?
Ha szeretnél kitörni ebből a tévesen rögzült képből, kezdd el még ma!
- Formáld át az énképed!
Ha a krónikus szégyenérzet az élelted része, sokkal negatívabban látod önmagad. A változás részeként érdemes felülvizsgálni ezt a képet, például úgy, ha sorra veszed a korábbi sikereidet, leírod, hogy mire vagy büszke vagy éppen miért vagy hálás (magadnak), visszajelzéseket kérsz másoktól és odafigyelsz az alapvető szükségleteidre. - Értékeld a helyzetet reálisan!
Egy nehéz helyzetben az érzelmek és az automatikus negatív gondolatok szinte azonnal elárasztanak. Ha megtanulod ezeket a helyzeteket racionálisabban látni, máris közelebb kerülsz az önmegnyugtatás képességéhez, vagyis a hatékony érzelemszabályozáshoz. - A kritikus belső hangod helyett hagyd, hogy a gondoskodó, biztató hangok is teret kapjanak!
A krónikus szégyen fő ismertetője, hogy a büntető attitűd belsővé vált, vagyis automatikusan rossznak könyveled el magad. Kezdj el kilépni a fekete-fehér gondolkodásból és fogalmazz meg elfogadó mondatokat is magaddal szemben. Pl. Nagyon túlterheltem magam az elmúlt hetekben, ezért mehetett ki a fejemből az a torta. Nagyon sajnálom, hogy ezzel megbántottam a barátomat, és azt is, hogy ennyire sokat vártam magamtól. Legközelebb jobban figyelek a saját igényeimre is. - Kérj szakértő segítséget!
A terápiás kapcsolódási forma segít megtapasztalni a feltétel nélküli elfogadást és odafordulást, mely korrigálhatja a félelemre épülő kötődési mintádat.